Attila versei
Küzdesz egyedül
Küzdesz mindig egyedül,
Gonosz vesz még körül,
Harcod ne add még fel,
Isten emel egyszer fel!
2008. Március 1.
Lélek vagy
Két szív összeér,
Sok vér egybe ér,
Egy lélek vagy,
Lényed oly nagy!
2008. Március 2.
Honért fel
Harcok elől menekül,
Félelem benne élénkül,
Drágább neki élete,
Mint más szeretete!
Gyáván fut hontól,
Retteg hős harctól,
Keresné újra hazáját,
Puszta adja új házát!
Mélyből régi hon vágya,
Régről hősi harc álma,
Újra kiáltana még fel:
Honért harcra újra fel!
2008. Március 2.
Lángol lelkem
Szemeid oly szépek,
Ha már bele nézek,
Dobban nagyot szívem,
Lángol nagyon lelkem!
2008. Március 2.
Vihar tombol
Vihar tombol felettünk,
Harcot el nem kerülhetünk,
Jöjjön újra becsületünk,
Fesse le igaz vérünk!
Ki most gyáván vár,
Ne is tegyen már,
Ki majd bátran áll,
Hős nemzetért kiáll!
Vihar majd elmúlik,
Ősi haza nem foszlik,
Bátor legyen harcod,
Büszke lesz állásod!
2008. Március 3.
Fényesség szívben
Fényesség szívben,
Ragyogás lélekben,
Küzdés vérben,
Bátorság lényben!
Sötétség menj szívből.
Árny távozz lélekből,
Feladás kerüld vérből,
Gyávaság engedj lényből!
2008. Március 4.
Álom borul
Álom borul rád,
Angyal vigyáz rád,
Szíved emeli fel,
Lelked ragyogja el!
Angyalt őrizd meg,
Szíved védd meg,
Lelked tartsd meg,
Lényed óvd meg!
2008. Március 4.
Sok csillag
Sok csillag fényes,
Sok út vár téged,
Egyetlen áll neked,
Egyetlen út nemes!
Te döntöd bölcsen el,
Melyik útra lépsz fel,
Te választod szívvel,
Hová jutsz majdan el!
Őrangyalod nem hagy el,
Isten nem feled soha el,
Lelked legyen oly heves,
Szíved tőle mindig fényes!
2008. Március 4.
Engedd
Kihűlt a szíve,
Jég lett lelke,
Megfagyott vére,
Nem szeret lénye!
Ami volt elfújta idő,
Ami maradt tartja ő,
Angyal kísérjen el,
Boldogság neked kell!
Nem oka senki végnek,
Ítélni joga semminek,
Szerelem mindig vak,
Engedd hát szabadnak!
2008. Március 4.
Győzelem
Küzdeni még félsz,
Gyáván mégis élsz,
Sötétből jöjj el,
Fényért harcra fel!
Sötétség távozik el,
Fényesség hazára lel,
Harcunké a győzelem,
Angyaloké a védelem!
2008. Március 5.
Érted folyik
Lángokban áll szívem,
Tüzesség hatja lelkem,
Fényben úszik lényem,
Kedvesem szeretem!
Láng nem alszik el,
Tűz nem hamvad el,
Fény nem fordul el,
Szíved sosem hagy el!
Örökké te vagy nekem,
Végtelen időre kellesz,
Sokszor meg is értesz,
Érted folyik életem!
2008. Március 5.
Földért ess
Darabokra tépve országom,
Hasogatja karddal fájdalom,
Harcra ezért készen népem,
Egyszer összeforr nemzetem!
Lehetsz bárhol a világban,
Magyar földért ess harcban,
Kínt kiállni kell mostan,
Küzdeni fogsz régi hazában!
Bátor harcossá kell, válj,
Addig sok szenvedést kiállj,
Hazád angyala vezet téged,
Isten adja áldását neked!
2008. Március 6.
Természet
Nagy düh dúl benned,
Mélyen sebes az életed,
Kívánsz pusztítani,
Kell nálad maradni!
Erőd hatalmas őr,
Mások életére tör,
Törvény rajtad áll,
Ember téged kiáll!
Rombol már tested,
Épít mindig lelked,
Oly hatalmas tetted,
Dicső a természeted!
2008. Március 7.
Nevess
Angyal száll hozzád,
Csillag ragyog rád,
Tovatűnik fájdalom,
Jön hozzád vigalom!
Küzdj csak bátran,
Ragyog rád jobban,
Harcolj még bölcsen,
Nevess szép életen!
2008. Március 7.
Nem tehetsz
Szívből szenvedése nő,
Lélekből szeret most ő,
Bűnöd feledi érted el,
Rosszat nem mondhat el!
Bánatod hallja ő,
Hallani lesz idő,
Te halld most őt,
Nyújts neki erőt!
Szenvedése végtelen,
Szeretete önzetlen,
Bűnös még lehetsz,
Rosszat nem tehetsz!
2008. Március 8.
Mosoly ragyog
Mosoly fényez álmomból,
Ébredek fel csókodból,
Gondolok rád szívemből,
Szeretlek ám lelkemből!
Égek most szerelemtől,
Ragyogok csókodtól,
Hiányzol nekem már,
Nem sodorhat el ár!
2008. Március 9.
Fény útja
Fény útjára lép,
Sötét mégis tép,
Jó oldalon áll,
Rosszat is kiáll!
Küzdene végtelen,
Harcra képtelen,
Szeret szívből,
Tart lélekből!
Bölcs mindene,
Lassan veszne,
Döntés rajta áll,
Választ még kiáll!
2008. Március 9.
Népem szava
Hallotta népem szavát,
Teljesíti az akaratát,
Gyötrő kín járja őt,
Elhagyta csatamezőt!
Sírva könyörög létéért.
Kínozva érzi lelkét,
Nyög most kegyelemért,
Marja bűn szép szívét!
2008. Március 10.
Nagyon fáj
Szívem nagyon fáj,
Szomorú tavaszi táj,
Lelkem bűnben ég,
Viharos fent az ég!
Lényem térdre hull,
Szél fújd bűnömet el,
Szememből könny hull,
Eső mosd foltomat el!
Hideg van itt belül,
Melegíts, kérlek fel,
Sötétség van még körül,
Hozz, kérlek fényt el!
2008. Március 10.
Villám haragja
Hasít égen a villám,
Harag fog kitörni ám,
Hangja hatalmas rengés,
Tette nagy semmisítés!
Éget csapása szét.
Fénye hasítja szét,
Pillanat dönti el,
Hova csaphat még el!
Nyomában láng csap fel,
Hangjában harag jön el,
Bármit teszel ellene,
Inkább menni kellene!
2008. Március 11.
Fényes erő
Csillag ragyogása éltet,
Fénye szívben az élet,
Útját járja lényed,
Boldog mindig lelked!
Takarhatja felhő,
Emelkedhet fel ő,
Sötét néha győz,
Futsz, mint őz!
Sötétségen tör át,
Gonosz áll újra át,
Fény hatalmas erő,
Láthatod milyen ő!
2008. Március 12.
Nagy kincs
Dühöng már a táj,
Szíve most is fáj,
Tépik lelkét szét,
Tördelik testét szét!
Haragja minden baj,
Embernek nagy a jaj,
Dühe oly végtelen,
Küzd ő szüntelen!
Egyik sem adja fel,
Mind csatára megy el,
Egyik sem ismeri fel,
Nem dőlhet soha el!
Ha fényes is a táj,
Sötétség mégis fáj,
Harcnak vége nincs,
Béke is nagy kincs!
2008. Március 13.
Vándor óhaja
Nem talál már hazát,
Keresi mégis házát,
Vándor léte a hon,
Óhaja újra otthon!
Elvesztette már népét,
Siratja még nemzetét,
Vándor lenne mégis ő,
Telepedni már késő!
Széttépték országát,
Gyűlöli más hatalmát,
Harcol is egyedül ő,
Vándor lett máris ő!
Vándorol hontalanul,
Küzdelemből is tanul,
Szívből sírja még el:
Népem, támadj újra fel!
2008. Március 14.
Földért esni
Küzdött ember hazáért,
Harcolt hős szív honért,
Sírja még ma is gyermek:
Apáink szabadok lettek!
Bátran állt nemzenünk fel,
Népért harcolni még kell,
Ellenség lép újra fel,
Nemes földért esni kell!
2008. Március 15.
Elesek most
Harcból áll életem,
Bűntől éget lelkem,
Küzdés minden létem.
Fáj érted még szívem!
Mire jó a szenvedés?
Nem erősít soha fel!
Miért kell rettegés?
Nem megy mégsem el!
Szenved hát lelkem,
Sírok mégis honért,
Harcol már szívem,
Elesek most hazáért!
2008. Március 16.
Bocsáts meg
Könny hull szememből.
Bűn éget szívemből,
Bocsáts meg lényemből,
Könyörgöm reményemből!
Nem lehet oly sötét,
Ne törné át fényét,
Nem lehet oly tettem,
Ne lehessen istenem!
Bocsáts meg nekem,
Tisztítsd meg szívem,
Had ragyogjon lelkem,
Fel nézek rád istenem!
2008. Március 17.
Tőled függ
Gonosz éri a világod,
Nemes minden álmod,
Ördög uralja világot,
Angyal őrzi álmot!
Te is döntesz útról,
Te írsz még sorsról.
Ördög csak térít el,
Angyal még emel fel!
Angyal kezét fogni,
Nemes lesz szíved,
Ördög szavát hinni,
Sötét máris lelked!
Küzdj csak célért,
Rajtad áll, mivel,
Harcolj még életért,
Tőled függ, kivel!
2008. Március 18.
Összhangban
Szív dobog benned,
Lélek szól neked,
Test éltet téged,
Darabokban lényed!
Ha szív nem érezne,
Sivár teret töltene,
Üresség volna mindene,
Élete sohasem létezne!
Ha lélek nem hallana,
Csillag sose ragyogna,
Fény hiába törne át,
Mindenütt sötétet lát!
Ha test nem élne,
Ember sose ölelne,
Hideg érc lenne,
Érintéstől törne!
Lényünk darabokban,
Darabok mégis egyben,
Összes egy személyben,
Élj mindig összhangban!
2008. Március 19.
Sivár út
Fénytől ragyog a táj,
Szíve már nem is fáj,
Lelke tűzként éget,
Lénye mégis szeret!
Vihar nem dúl már,
Csendben sodor ár,
Út valakit még vár,
Csillag útja sivár!
Sötétségbe borul a táj,
Hold fénye még is fáj,
Halkan sírnak lelkek,
Némán tűrnek szívek.
Vihar nem tör még,
Mégis sötétlett ég,
Hon valakit vesztett,
Múlté ez a nagy tett!
2008. Március 20.
Úr fia
Világ bűnben áll,
Keresztre úr kiáll,
Jézus életét adta fel,
Atyánk, bűneink feledd el!
Kereszten áll az úr fia,
Mégis bűnös emberfia,
Lehelte értünk lelkét,
Tisztítsa mások szívét!
Hiába nevet halál,
Élet is utat talál,
Keresztre vele fel,
Támadjon csak fel!
2008. Március 21.
Egyetlen úton
Szívből érzelem tör fel,
Lélekből értelem jön el,
Szemből könny szökik el,
Elesettet emeld még fel!
Gyermek sírna újra fel,
Vezess helyes útra el,
Felnőtt sóhajt még fel,
Hívj nemesebb létre el!
Sok csillag ragyoghat,
Rengeteg út létezhet,
Bölcs lény választhat,
Egyetlen úton mehet!
2008. Március 22.
Mégis kérem
Csordul könny szeméből,
Fájdalom tör lelkéből,
Sír minden emberért,
Jajgat már kínokért!
Könyörög kegyelemért,
Kérlel mások szívéért,
Szívében kínok vannak,
Szenvedése nagy fiának!
Keresztet hordozott ő,
Életét áldozta fel ő,
Békét kérte népnek ő,
Népek haragját kapta ő!
Vak nép ítélte őt el,
Dühöngve mondták el:
Hordd kereszted fel,
Isten támasszon fel!
Nép okozta fájdalmat,
Elítélte bölcs fiadat,
Mégis kérem jó uramat,
Feledje el fájdalmat!
2008. Március 23.
Ragyog fel
Hol egy szív dobban,
Bölcs lény ott van,
Ha még halkan szól,
Nem vagy bűnös ól!
Nemes lélek hordoz,
Fájdalmat mégis okoz,
Ne légy gonosz mégsem,
Mondd, segíts istenem!
Győzd a gonoszt már le,
Haragod engedd még le,
Szíved emeld csak fel,
Lelked ragyog máris fel!
2008. Március 24.
Bölcs vezér
Úton áll a bölcs vezér,
Várát védi jó testvér,
Hőst vonzza csatatér,
Hirdeti máris kicsi ér!
Fog még harcolni ő,
Szeretni még tud ő,
Fog még ragyogni ő,
Tettben nemes is ő!
Szó tör fel szívéből,
Gondolat jön lelkéből,
Harcát sohasem adja fel,
Rabságot nem tűrheti el!
Fogytán benne erős vér,
Küzdeni mégis visszatér,
Nem nyugszik támadástól,
Nem szabadul hű kardtól!
2008. Március 25.
Maradna bölcs
Vidám lenne léted,
Nemesedne tetted,
Szomorú is életed,
Ragyoghat lényed!
Hiába röhög halál,
Életed mást is talál,
Hiába tépve kínozna,
Lelked bölcs maradna!
2008. Március 26.
Jeges szó
Süvít benne a szél,
Hideg mégis a tél,
Fagyos minden táj,
Sötétség nem fáj!
Havas minden faág,
Takar gonosz világ,
Sötét lélek kóborol,
Keresi a nyugtát honról!
Szürke fent az ég,
Halál hívása rég,
Tépi fák csontját,
Hallgasd vad haragját!
Jön zord halál el,
Élet nem menekül el,
Jeges szava hatol be:
Gyere szépen ide be!
2008. Március 27.
Adja át
Halad sors útján,
Életet is kíván,
Nincs neki más,
Sötét vermet ás!
Barlangból kinéz,
Világ keserű méz,
Édes élet álma,
Gonosz áll ma!
Nincs hová menjen,
Hová most térjen,
Keresi még honát,
Adja isten már át!
Mennybe száll fel,
Pokolba süllyed el,
Sehol nem lelte hazát,
Hol építse most házát!
2008. Március 28.
Boldog lehet
Oly sötét a szíve,
Oly fekete lelke,
Gonosz benne él,
Jóság tőle fél!
Hatalma erős,
Tette még ős,
Fájdalmat ad,
Üldözője akad!
Halál a nyomában,
Könyörgés hasztalan,
Jó életet gyűlöli,
Szenvedést szíveli!
Ember benne élhet,
Jót mégis remélhet,
Istenben még hihet,
Boldog csak lehet!
2008. Március 29.
Űzd el
Angyali fény ragyog,
Gonosz sötét elrobog,
Szív újra merész lett,
Üldözni rosszat kellett!
Távolból mégis figyel ő,
Visszatérni fog majd ő,
Sorsa már örök bukás,
Fegyvere mindig tagadás!
Hiába űzöd el már,
Visszatér az ár,
Harcra újra fel,
Űzd őt, mégis el!
2008. Március 30.
Messze fuss el
Egy szív dobog még,
Egy lélek mindig ég,
Egy lény benne él,
Hordja hangját szél!
Rossz nem jöhet el,
Tél maradj távol el,
Ördög tűnj innen el.
Angyal emeld még fel!
Ha fáj még neki,
Ordítsa már ki,
Ha szenvedne még,
Remegjen földi ég!
Rossz benne fél,
Tél tőle mégis él,
Fagyosan nyögi el:
Messze fuss már el!
2008. Március 31.
Benned van
Szívem hozzád szól,
Lelkem rád gondol,
Lényem kíván téged,
Csókot kérne tőled!
Forró csókod érzem,
Könnyes tőle szemem,
Meleg ölelésed részem,
Mégis sír érted életem!
Ahány könny hull rád,
Áldás is szálljon rád,
Gonosz tűnjön tőled el,
Angyal emel téged fel!
Nincs nélküled létem,
Te vagy egyetlenem,
Álmodj hát még velem,
Benned van szerelem!
2008. Április 1.
Tiszta fény
Idő messze suhan,
Sors el is rohan.
Mégis sodorja ár,
Pihenni kell már!
Harcnak vége nincs,
Béke lenne nagy kincs,
Háború veszti hű vért,
Egy hős mégis visszatért!
Csatába karddal rontott,
Más életet vele ontott,
Lelkek száradnak kezén,
Lények sírnak is tettén!
Bűnt bánja is szívből,
Kegyelmet kér istentől,
Mossa le piszkot neki,
Fényét tisztítsa ő ki!
2008. Április 2.
Hová tűnt
Hová tűnt szép idő,
Mily messze halad ő?
Vissza nem fog térni,
Ezért fog majd sírni!
Múltban voltál nemes,
Mostan légy oly lelkes,
Hidd bátran csak el:
Jövőt hiheted még el!
Remény nem veszett el,
Csillag még vezethet el,
Lélek sóhajt mégis fel:
Angyal emelne már fel!
2008. Április 3.
Lángot gyújt
Sötétségbe borul ég,
Lélek lángként ég,
Gonosz uralja világot,
Isten gyújtja lángot!
Láng égjen csak még,
Fényt ragyogja ég,
Szív dobogjon már,
Lényt sodorja ár!
2008. Április 4.
Sírból fel
Sírból kel csak csont,
Testből lélek kiosont,
Halál visz a sötétbe,
Lélek fel a mennybe!
Szív fénye is ragyog,
Hant sötétje még morog,
Némán kiáltaná már el:
Isten támaszthat fel!
2008. Április 5.
Űzöd te
Szív fénye vakít el,
Mégis sötét jön fel,
Remény sugara hatol,
Rossz szavára hajol!
Gonosz karddal szúr át,
Ördög is tőrét döfi át,
Hull könny szeméből ki,
Fénye ragadj innen ki!
Halál menj csak el,
Élet emelkedj fel,
Angyal győz felette,
Gonoszt űzöd már te!
2008. április 6.
Vándor kér
Halál jön egyszer,
Nem hat könyörgés,
Vándor kér ezerszer,
Nem hatja remegés!
Te vagy az életed,
Csont lesz tetted,
Voltál fény tegnap,
Tudni fogod holnap!
Hiába merengsz el,
Végzet nem hagy el,
Mondja majd ő el,
Merre is mész fel!
2008. Április 6.
Egy vagyon
Szív messze száll,
Lélek gondban áll,
Test mégis retteg,
Lény mindig remeg!
Fél oly nagyon,
Ő is egy vagyon,
Többet ér mindene,
Világ rá is menne!
Ad ő fényességet,
Űz ő sötétséget,
Ha benned van ő,
Boldog máris ő!
2008. Április 7.
Élet egy kép
Csendesen áll a táj,
Néma szív nem fáj,
Halál hívja lelket,
Hagyja már testet!
Bármily kegyetlen,
Vagy oly tehetetlen,
Már hasít fájdalom,
Marad csak halom!
Végzet egy nagyhatalom,
Halál egy kicsi alom,
Kezdetben minden szép,
Élete mégis egy kép!
Lény teljesíti sorsát,
Ember nyögi is sorát,
Látszatra még csak ép,
Bent kínzás csak tép!
2008. Április 8.
Csendes bölcs
Fájdalom gyötri népét,
Balsors tépi nemzetét,
Közeleg a végső határ,
Elsodor mindent az ár!
Türelem még tartja őt,
Kitartás hatja még őt,
Remény táplálja is őt,
Szeretet várja már őt!
Tűrést lépve már át,
Érezzék most haragját,
Kegyetlen minden tett,
Dühöngni most kellett!
Lelke is lobogó tűz,
Ellenséget már elűz,
Szava tomboló vihar,
Országa is lenni akar!
Rendet mindenki kér,
Folyik még búsan vér,
Csendben lenni bölcs,
Hallgatni mély erkölcs!
Szenvedést némán tűrni,
Kínról a semmit szólni,
Így kell lázadni fel,
Így fog emelni más fel!
Hiába szól néma szavad,
Kín csakis rád szakad,
Kiálts hangosan fel:
Isten, szabadíts fel!
2008. Április 9.
Álmodból fel
Sötétség nagyhatalom,
Alatta óriási fájdalom,
Felette nincs fényesség,
Benne halott reménység!
Szava nagy szenvedés,
Tette kis szerénység,
Ellene sincs lelkesedés,
Így harcunk vesztesség!
Lelked mélyén tudod jól,
Nem vagy te gonosz ól,
Szíved mélye szabad,
Hallják harcos szavad!
Hiába süt minden fel,
Világot uralja még el,
Hiába jön fény neked,
Takarja el ő előled!
Ragyog lelked tüze,
Gonoszt távol űzze,
Lényed most is szól:
Ébredj fel álmodból!
2008. Április 10.
Mégis magyar
Hiába minden tetted,
Hiába süvít lelked,
Hiába sír kis szíved,
Hiába akarja lényed!
Kell még harcolni,
Hazáért elesni,
Némán hallgatni,
Csendesen figyelni!
Béke még messze van,
Addig légy hangtalan,
Nem tudsz semmit szólni,
Csak sötétséget találni!
Békére vágyunk már,
Harcba sodor az ár,
Folyik hűs vérünk,
Szenved a nemzetünk!
Küzdeni tudunk honért,
Halni nemes hazánkért,
Ez a föld mégis magyar,
Népe szabadulni akar!
2008. Április 11.
Sivár táj
Sivár már a táj,
Halál nem is fáj,
Édes élet elhagyja,
Isten még támasztja!
Csendesen kóborol,
Álmodik régi honról,
Némán néz körül már,
Hazája szótlan vár!
Szó nem jön már,
Elsodorta az ár,
Emléke egy kép,
Volna léte szép!
Volt boldog ő,
Lett hontalan ő,
Volt nemes is ő,
Lett vándor már ő!
Szüntelen gyötrődik,
Vissza még vágyik,
Hazája már szenved,
Lélek újra is éled!
2008. Április 12.
Nehéz úton
Nem tarthatlak fel,
Bátran mehetsz el,
Sohasem felejtsd el:
Könny hull érted el!
Szívem emeld még fel,
Te nemesíted már el,
Gondolkozz mégis el:
Mit adsz máris fel!
Sírna lelkem érted,
Jó volna még veled,
Fontold újra meg:
Mit keresel meg!
Út nehéz döntés,
Sors egy szenvedés,
Élet fájdalom,
Szív hatalom!
2008. Április 12.
Tépett táj
Tépett már a táj,
Seb nem is fáj,
Kard szíven szúr,
Nyílon feszül a húr!
Sebből folyik vér,
Harcos élet is ér,
Nincs bátor hős,
Sírja marad ős!
Küzdve esett el,
Nézz büszkén fel,
Esni kell honért,
Küzdj most hazáért!
Lelked szava hatol,
Szíved tette hajol,
Lényed kiáltja el:
Magyart emeld fel!
2008. Április 13.
Élet decembere
Fehéren áll a táj,
Jeges szél nem fáj,
Jön élet decembere,
Halál fagyos embere!
Zúzza szíveket szét,
Töri is össze lelkét,
Gyere szépen ajtón át,
Nézd csak búsan a várát!
Kóbor lény vagy ott,
Célt vesztesz el ott,
Kiút belőle soha sincs,
Tenni a jót nagy kincs!
2008. április 13.
Ködös táj
Ködös minden táj,
Homály nem is fáj,
Zavarban a lélek,
Tudatlan szívek!
Bölcs fénye elvész,
Tudás hanga elenyész.
Tudatlan ember mást öl,
Menekül is haragja elől!
Fuss lény düh előtt el,
Nem kaphat mégsem el,
Tetted nélkül üldözött,
Sok tudatlan nép között!
Sötétség egyszer foszlik,
Gonosz még szerteoszlik,
Reménység jön mégis el,
Szíveket tölteni már fel!
2008. Április 13.
Szíved kell
Dobog hősi szív,
Szeretet egy ív,
Vágyam rád gondol,
Álmom téged csókol!
Lelkem nagy vándor,
Hozzád ért egykor,
Dönteni kellett,
Szíved mellett!
2008. Április 14.
Fényes ív
Dühöng már az ég,
Nagy haragja még,
Nyila fényes ív,
Hasítja egy szív!
Ember fejszét tör,
S üvölt a nagy őr,
Nem kell fájdalom,
Rossz nem hatalom!
Nincs már kegyelem,
Hisz meg sem tettem,
Hiába égetik testem,
Tűzként söpör lelkem!
Kegyetlen minden tett,
Remélni mégis kellett,
Hiába porlasztanak el,
Lelkem még életre kel!
Egy lény vagyok még,
Életem mindentől ég,
Tagjaim vágják szét,
Gonosz foszlik szét!
2008. Április 14.
Vesztett világ
Sötétség borul rám,
Igazság fájdalmas ám,
Folyik tengernyi vér el,
Népem szenvedést ért el!
Kínos hatalom nemzeten,
Gonosz mind kegyetlen,
Uram, hol szól igazság?
Istenem, merre van jóság?
Miért tűnt szeretet el,
Hová ment megértés el,
Hol fényes szív szava,
Hol reménység szép tava?
Rég nincsenek itt már,
Sodorta őket nagy ár,
Angyal vezessen még,
Valahol messze ég!
Sír mélyen a lelkem,
Zokog már a szívem,
Világ vesztette el,
Mást vett mégis fel!
2008. Április 15.
Néma magyar
Vihar dúl szívben,
Harag jön lélekben,
Keserű kínok vannak,
Néma szavú magyarnak!
Hiába szól nép szava,
Nem állnak hallgatva,
Hiába hull nemzeti vér,
Becsületet sohasem ér!
Harcunk folyik némán,
Egyszer győzünk talán,
Küzdelem megy csendben,
Mégis vagyunk vesztesen!
Országunk veszélyes vár,
Harcosaink esnek el már,
Testüket sodorja még ár,
Lényükért sírni nem kár!
2008. Április 16.
Büszke vér
Szíved büszke vér,
Légy bölcs vezér,
Míg végzet el nem ér,
Mást nem nagyon kér!
Ha szólítanak át,
Dicsőn mehess át,
Hősi harcos voltál,
Gyáva lényt talál!
Lelked vakít el,
Sötétíted tettel,
Szabadon ítél el,
Hová is mész fel?
Nagy a tetted,
Fényes lényed,
Gyáva cseled,
Sötét tested!
2008. Április 17.
Bús madár
Száll a bús madár,
Szívét sodorja ár,
Lelkét húzza még el,
Repül csak tovább el!
Hajtja nagy fájdalom,
Kínja bent is hatalom,
Síró hangon nyögi el:
Miért hagyott ő el?
Szenvedés nyomja el,
Mégis reményt kelt fel,
Sötétségből törj csak fel,
Fényesség rád mindig lel!
Hiába tép múlt téged,
Hiába hív régi éned,
Lesz szép jövő neked,
Erősebb máris a lényed!
2008. Április 17.
Csak itt
Egy szív dobog érted,
Egy lélek gondol neked,
Egy test remeg tőled,
Egy lény szeret téged!
Nagy csók csattan el,
Ölelésed nem marad el,
Te vagy mégis életem,
Legyen örök szerelem!
Édes szíved kell nekem,
Forró csókot adj nekem,
Ölelj csak szorosan át.
Érezzem rózsa illatát!
Idő máris repülhet el,
Sors soha nem vehet el,
Angyal vigyázza kedvesem,
Maradjon csak itt, istenem!
2008. Április 18.
Hatalmas ár
Egy szó hatalmas ár,
Szívbe markol már,
Gondolat jön rég,
Lelek tőle is ég!
Lény szava semmit ér,
Tette szépen még kér,
Vezér karja fájdalom,
Kínzó lépte hatalom!
Folyik tagjain vér,
Ellen ütést is mér,
Szisszeni halkan el:
Tűröm mégis csak el!
2008. Április 19.
Késő bánat
Tépte saját szívét,
Marja bűn lelkét,
Vissza még térne,
Csókot is kérne!
Késő már a bánat,
Marhat is gondolat,
Vesztette régen el,
Kit most sírva ölel!
Vissza már út nincs,
Jövőben vár a kincs,
Hiába nézne hátra ő,
Sorssal repül már ő!
Repül idő gyorsan el,
Felejt is mindent el,
Múltja mégis nyög fel,
Édeset kergetett ő el!
2008. Április 20.
Oly meleg
Kell még forró véred,
Hagyd lángoló szíved,
Mutasd csak égő lelked,
Szeretem örökké lényed!
Érintésed szép álom,
Finom csókodra vágyom,
Ölelésed lágyan karol,
Hangod halkan is szól!
Kívánom máris neked:
Angyal őrizzen téged,
Isten óvjon csak meg,
Szerelmed oly meleg!
2008. Április 21.
Meddig bírod
Szomorú most a táj,
Tagja nagyon is fáj,
Hull könny szeméből,
Vad düh tör szívéből!
Hangja nagyot csattan,
Nyilát zúgatja halkan,
Haragja mélyről erős,
Lelke soha sem félős!
Vágják vadul gyermekét,
Ártatlanul ölik tettét,
Sok kicsinye már halott,
Mégis tűrni csak ő tudott!
Hiába remélte ezerszer még,
Csemetéit tűzbe dobták rég,
Szellemük sikítja csak el:
Atyám, meddig bírod ezt el?
2008. Április 22.
Mély seb
Vigyor mögött mély seb,
Nyíltan kínoz máris eb,
Vadul vissza még vág,
Dühödten vak a világ!
Hiába van fájdalom,
Ereje nem hatalom,
Hiába folyik vér el,
Bosszút nem tűrhet el!
Légy bölcsebb ember,
Ki torolni mégis mer,
Szívét veszti örökre el,
Lelkét vakítja máris el!
Életed véget még nem ért,
Küzdj még bátrabb célért,
Múltad nem volt még nemes,
Jövőd legyen máris kedves!
2008. Április 23.
Jeges szív
Megfagyott a szíve,
Fekszik jegesen esve,
Halkan sodorja még ár,
Hátha felenged ő már!
Ölelő kar melengeti őt,
Nézi forró szívvel őt,
Lassan lángol újra fel,
Szerelem mégis felkel!
Hiába várod jó sorod,
Így magad mégis okolod,
Nem kellesz még lánynak,
De jöhetsz már a világnak!
Hidd csak bátrabban el,
Egyszer szerelem rád lel,
Boldog majd csak leszel,
Soha sem adhatod már fel!
2008. Április 24.