Attila versei

Rohanó folyó

Rohan folyó sebesen,

Zúg mindig kedvesen,

Éltet mindent szépen,

Száll magasba tengeren!

Rombolja hegyek bércét,

Építi síkok vad tengerét,

Hordja ember hősi vérét,

Rakja bús csaták emlékét!

Tanúja volt népi harcnak,

Sírja volt esett nemzetnek,

Bosszúja volt más dühének,

Védője volt büszke várnak!

Sokat segít még ma is,

Segíts neki most te is,

Haragja oly nagy ár,

Téged sodor el már!

2008. Április 25.

Kietlen táj

Kietlen most a táj,

Élet már nem is fáj,

Te vagy már egyedül,

Halál nagyon is örül!

Nincs melletted ember,

Gyáva jönni nem mer,

Kegyetlen emberi tett,

Minden más sivár lett!

Magad szelíd lehetsz,

Jobbat már nem tehetsz,

Őseink műve minden puszta,

Apáink szívét más gyilkolta!

Légy te most oly nemes,

Lelked legyen már fényes,

Sötétből törj is bátran ki,

Gonoszt csak te ölheted ki!

2008. Április 26.

Kívánom

Ajtón ki sem léptél,

Hiányoddal már törtél,

Finom csókot is adtál,

Igazi angyalt hoztál!

Lényem boldog tőled,

Lelkem ragyog veled,

Lángol minden neked,

Csak lehessek tied!

Cseng hangod kedvesen,

Nézel oly rám szépen,

Dobban nagyot szívem,

Gyengéden ölel édesem!

Ajkaim érnek tiedhez,

Láng jut fel istenhez,

Kívánom szerelmemnek:

Legyen része életemnek!

2008. Április 27.

Vak sötétség

Oly fájdalmas szívem,

Oly nagyon kínos lelkem,

Reményt fénynek hittem,

Egy barátot szerettem!

Sötétség vakon hatott,

Szava hitben tartott,

De mégis ő elhagyott,

Szeretetet elszívott!

Hol volt bajban már ő,

Miért kellett mégis ő,

Hangja volt hazug árny,

Repített törött szárny!

Hiába tette ezt velem,

Nem is fáj már életem,

Bölcsebb vezér lettem,

Többé nem árthat nekem!

2008. Április 28.

Áldott anyám

Fényes nappal áldottál,

Sötét éjjel vigyáztál,

Fájdalomban osztoztál,

Bánatomban nyugtattál!

Rosszkor megfeddtél,

Jókor mindig öleltél,

Bajban csak féltettél,

Nagy szívvel szerettél!

Bölcsen neveltél fel,

Lelkem nőtt veled fel,

Angyal vigyázzon még,

Lényem nélküled nem ég!

Felnőve értettem már,

Miért erre sodort ár,

Mindig mosolyogsz rám,

Te vagy áldott, anyám!

2008. Április 29.

Dicsőt nyerne

Sötétség vakítja el.

Szívét szomorítja el,

Lelkét taszítja is el,

Lényét nyomja mégis el!

Látását vehetik ugyan el,

Szívét húzhatják karóra fel,

Lelkét égethetik mégis el,

Lényét nyomhatják máris el!

Hallása marad még erős,

Harcol mégis bátor hős,

Kínját tűri mégis a szív,

Ellen vért most is kiszív!

Hiába szól kérlelő hangja,

Csak csend lesz ő barátja,

Hiába nagy most ő haragja,

Csak isten, aki hallgatja!

Küzdelmét vívja egyedül.

Könyörgése megy reményül,

Szava kiáll kegyetlenül,

Világít már fénytelenül!

Fényesség oly messze jár,

Világ mélyre süllyed már,

Vissza nem sodorhat az ár,

Néptelen lett a hősi vár!

Angyali szózat emelne fel,

Szent atyánk támadna fel,

Nép nyerné vissza dicsőt,

Országunk ragyogtatná őt!

2008. Április 30.

Dicső munkás

Bölcs, ki dolgozni mer,

Így örök becsületet nyer,

Hiába volt zsarnok vezér,

Népre lőve folyt csak vér!

Munkáért halni volt nemes,

Nemzetek szava most kedves,

Királyok trónját döntik le,

Földre ragadt urak lépnek le!

Dicső múltban ért a jó munkás,

Szerezte őt így hatalmas tudás,

Életében volt így nagy harcos,

Munkája küzdelemben is bajos!

2008. Május 1.

Menni hősnek

Vesztes csatamezőn állok,

Népemre sírva gondolok,

Tettemet sodorja most ár,

Lényemre messzi halál vár!

Szívemet tépi nagy holló,

Ruhámat szaggatja is olló,

Ajtó nyitva máris előttem,

Vérző szív húzza is léptem!

Hiába sírnak most emberek,

Menni kell minden hősnek,

Hiábavaló kegyetlen kínzás,

Hasztalan minden zokogás!

Hőst angyalok emelik fel,

Szent szózatukra kelek fel,

Szükség lesz mégis énrám,

Győzni akar szép hazám!

2008. Május 2.

Nem a vég

Földünk vérben ázik,

Harc szelleme alszik,

Testünk szertefoszlik,

Tettünkre nem emlékszik!

Hol van régi fényesség,

Merre jár most nemesség,

Meddig várjunk bölcs jel,

Mikor szabadul újra fel?

Bátor harcos mind veszett,

Gyáva lény máris vesztett,

Céltalanul kóborol a vesztes,

Hazugság mindenütt győztes!

Hol szól igazság szava,

Merre van reménység tava,

Meddig maradsz még szótlan,

Mikor ragyogsz újra lágyan?

Küzdelem folyik szüntelen,

Döntése mindig kegyetlen,

Ember így lesz sorstalan,

Vándor is újra hontalan!

Isten emeli lelkedet még,

Támasztott szív újra ég,

Nemzetem feledte már rég,

Népért meghalni nem a vég!

2008. Május 3.

Áldott angyal

Dühöngve remeg a földünk,

Áztatja már piros vérünk,

Haragját idegenen okozta,

Hisz szavát sem hallgatta!

Szakadt honunk fáj még,

Hazug tettek forrnak rég,

Nincs más reményünk már,

Tépett lett a névtelen vár!

Hősi halált hozott vezérünk,

Zokog évszázadokra nemzetünk,

Hová lett bátor, nagy hadunk,

Vesztés minden kis fájdalmunk!

Sírni fog minden gyermekünk,

Egyszer nagyot vesztettünk,

Idő vissza már nem térhet,

Gyenge most csak remélhet!

Remény ezerszer ragyogjon fel,

Istenünk hazát támasztja fel,

Minden magyar büszkén zengi el:

Áldott angyali kar emelt újra fel!

2008. Május 4.

Örök élet

Szívem mélyen lángol,

Ajkam forrón csókol,

Lelkem tüzesen éget,

Veled szép az élet!

Dúl itt szerelem,

Hat benne értelem,

Magasabb is érzelem,

Te vagy örök életem!

2008. Május 5.

Hallgass rám

Magyar vagyok, istenem,

Tép más nép még engem,

Hiába kíván most rosszat,

Gyötör így is nagy bánat!

Kínok közt nő a szívem,

Haraggal sújt a lelkem,

Kardod ragad két kezem,

Halni honért mer lényem!

Szól angyalok szent szava,

Kitör pokol átkozott tava,

Harcuk most dönti sorsot el,

Haza fénye ragyog-e újra fel!

Süllyedünk mélyre most már,

Egyre súlyosabb pokoli ár,

Atyám, hallgass erősen rám,

Szabadítsd fel szerető hazám!

2008. Május 6.

Fojtó sötétség

Hiába minden küzdelem,

Hasít szívbe félelem,

Sír mindenért lélek,

Hol bátrak a lények!

Sötétség fojtogat,

Fényesség nyitogat,

Csillag még ragyog,

Könnyed még csillog!

Harcban gyáván futsz el,

Célod örökre veszett el,

Nem vár téged hősi halál,

Néma élet mégis megtalál!

Vándor vagy te most még,

Szent akarat benned ég,

Remény halott máris rég,

Közeledik rád messzi vég!

2008. Május 13.

Magány harca

Magányban harcol,

Éle sebet karcol,

Szívet önti vér,

Kegyelmet is kér!

Kegyetlen sorsod,

Szenvedés a sorod,

Lelked erősen ég,

Küzdés kell még!

Nyugalom nincs már,

Bábként sodor az ár,

Szúrás nem nagy kár,

Végzet parton is vár!

Test félelme reszket,

Lény törné a csendet,

Feladná már a reményt,

Még nem lát semmi fényt!

2008. Május 15.

Messzi sötétség

Messze hatol sötétség,

Elnyomja már fényesség,

Szomorúság messze rohan,

Szívből mosolyog vidáman!

Szabadon hordoz remény,

Te vagy egyetlen fény,

Hiába borít bús sorsod,

Magad szabod nagy sorod!

Bölcsebben élhetsz már,

Tudhatod, merre sodor ár,

Nincs számodra kegyelem,

Életed is nagy félelem!

2008. Május 19.

Összeköt egy lánc

Születsz fényes napra,

Mosolyogj minden kínra,

Magával ragadna sötétség,

Szívedben él a reménység!

Karddal szúrhatnak át,

Tőrrel csaphatnak le,

Haraggal nézhetnek le,

Te csak lényed add át!

Lelked marad oly nemes,

Másnak mindened kedves,

Légy hát mindig rendes,

Jóság neked még becses!

Létezésed fontos nekem,

Egyedül vagy, csak velem,

Mindegy már, nem értettem,

Összeköt egy lánc, érzem!

2008. Május 20.

Változás

Magamban egyedül vagyok,

Némán csendet hallgatok,

Szívet tépik nagy kínok,

Rohanják lelket gondok!

Bármilyen nehéz a dolog,

Bennem tüzes szív dobog,

Lényem mosolyogva feláll,

Lassan minden bút kiáll!

Nincs harccal lehetetlen,

Gyenge csakis tehetetlen,

Sorsod mégis kegyetlen,

Sorod változik hírtelen!

2008. Május 21.

Tudsz szeretni

Ragyog csillag égen,

Bellül lángja égjen,

Csillag vagy magad,

Szíved sosem tagad!

Hiába takar homály,

Hiába taszít dagály,

Hiába pusztít el tűz,

Te erőd gonoszt is űz!

Harcolj csak sötétben,

Úszol hatalmas fényben,

Küzdesz ismeretlenben,

Végzeted most kegyetlen!

Volt miért eddig jönni,

Van már miért ma élni,

Lesz majd miért létezni,

Tudsz már most szeretni!

2008. Május 22.

Küzdelem végén

Jön felém nagy sötétség.

Messze halad bölcsesség,

Hol jár szent fényesség,

Gyere már, jó reménység!

Harcok zaja csapna rá,

Hősi kiáltás várna rá,

Tapadna kezéhez hű vér,

Dicsérne most hiú vezér!

Taszít nyomorba másokat,

Emel még fel országokat,

Pusztít már el népeket,

Éleszt fel újra nemzetet!

Gyáva nép kegyetlen vég,

Ember feledte el már rég,

Testben szabad akarat ég,

Szellemben támad fel még!

Nincs több békesség már,

Fájdalom hangja zsoltár,

Életed egy névtelen vár,

Bármikor sodorhatja ár!

Küzdelem itt nem ér véget,

Folyik még tovább minden,

Míg el nem fog a végzet,

Tégy már csakis kedvesen!

2008. Május 22.

Boldog álom

Szív egyetlen hatalom,

Végtelen boldog álom,

Szeretet éles őrsége,

Bűntelen nagy serege!

Lélek hatalmas fény,

Istennel erős lény,

Hite éltes remény,

Élet is nyeremény!

Sötétet kerüli bölcsen,

Létezik mégis nemesen,

Harca olyan kegyetlen,

Küzdelme csak végtelen!

Tagadni minden jóságot,

Szülni újra hazugságot,

Döngetni szép világot,

Éleszteni óriási poklot!

Uralni újra ősi káoszt,

Kiűzni kegyetlen gonoszt,

Csatában győzelemre esni,

Mezőről vesztésre futni!

Te döntesz, ifjú vér,

Életed kezedben, vezér,

Végzet elől nincs kiút,

Hinni egyszer helyes út!

2008. Május 23.

Vezető csillag

Csillag szépen ragyog,

Fénye is nagyon boldog,

Mosolya most oly vidám,

Tekintete nemes tűz ám!

Életet vigyázza még,

Angyal szava is ég,

Tudja már olyan rég,

Nincs messze a vég!

Végzet még nem érhet,

Addig bölcsen élhet,

Kihozva belül a jobbat,

Elfojtva benne rosszat!

Nemesre vezet jó vezér,

Hűn követi ifjabb vér,

Csakis egy szívet kér,

Gonoszra csapást mér!

2008. Május 24.

Hűs vér

Égre Tekintek fel,

Sóhajtok újra fel,

Most a szent akarat,

Győzelmet nem arat!

Nemzet harcol a kínnal,

Nép küzd a fájdalommal,

Földet áztatja hűs vér,

Országot nyomja vezér!

2008. Május 26.

Angyal suhan

Angyal suhan feletted,

Figyeli minden tetted,

Legyen tiszta a szíved,

Nemesen bölcs a lelked!

Harcban bármint esel,

Valaki segít is fel,

Küzdj csak egyedül már,

Bármerre is sodor ár!

Igazi hős lehetsz még,

Benned a nagy vágy ég,

Tudtad már nagyon rég.

Elismerni sosem elég!

Fényes az út előtted,

Dönteni kell neked:

Hol is van helyed,

Merre is kell menned!

2008. Május 27.

Gondol rád

Bármily kemény életed.

Van miért most élned,

Angyalt küldtek neked,

Védelmezni csak téged!

Bármily hazug a világ,

Van számodra is virág,

Érezd frissülő illatát,

Gondol rád igaz barát!

2008. Május 28.

Örök szerelem

Szeretet messzi vár,

Ölelés hiányzik már,

Ajkaid finom csókját,

Kívánom rózsa illatát!

Oly távol vagy tőlem,

Mégis leszel az életem,

Kérlek is most kedvesem:

Tartson az örök szerelem!

2008. Május 29.

Nem pihenhet

Mély seb gyógyul már,

Sodorhat messze az ár,

Fényesség kint is vár,

Küzdeni kell, csatár!

Kard nem pihenhet még,

Harci vágy benned ég,

Hős vagy nagyon rég,

Nincs itt halott vég!

Ordít ma sötétség fel,

Halált küldi érted el,

Nem adod te könnyen fel,

Angyal áldását zengi el!

Harcolj csak életedért,

Ragyogj csak nemességért,

Ess el csak nemzetedért,

Küzdj bátran hazádért!

2008. Május 30.

Vakon száll

Szíve már megszakad,

Lelke már széthasad,

Nincs miért beforrni,

Nincs kiért létezni!

Vakon sötétségbe száll,

Teste nagy kínt kiáll,

Hol van mégis fényesség,

Merre vagy kis reménység?

Nem látja már a fényt,

Nem érzi már a reményt,

Mélységbe taszít a világ,

Hol nem illatozik a virág!

Repülj csak messzi égen,

Keress csak nagy bölcsen,

Angyal csakúgy vezessen,

Láthasson minden nemesen!

2008. Május 31.

Angyal kelyhe

Már gyűlölet sugarát érzem,

Mély Dühöngés lelkét látom,

Szörnyű benne minden létem,

Nem lehet ez, igaz barátom!

Bosszú nem lehet igazi cél,

Lelket így sohase szerettél,

Nem bölcs tett haragban lenni,

Lehet nemesebb célért létezni!

Küzdj magad egy szebb világért,

Harcolj csak több szép virágért,

Hősi csatában helyt állj életért,

Védj másokat bátran nemességért!

Ha úgy érzed már nincs számodra hely,

Jön feléd aranyozott, angyali kehely,

Benne édesen csillogó bor, a reménység,

Igyad ki, vándor, lelkeddel a fényesség!

2008. Június 1.

Düh térít

Elveszted barátod,

Sírhatod bánatod,

Visszaút nincsen,

Téphetsz szíveden!

Angyal hagyott el,

Vesztesen sírja el:

Utamról düh térít el,

Szomorún bocsátott el!

2008. Június 11.

Hallgass meg

Álmaimban ajkam csókol,

Ébren lelkem rád gondol,

Álmaimban Angyal leszel,

Ébren szívemnek tetszel!

Forró, édes csókod ég,

Csókolj bátran is még,

Melegen ölelsz is rég,

Veled lenni sosem elég!

Lényed nagyon is szép,

Hiányod féktelenül tép,

Testem remeg is tőled:

Életem adom csak neked!

Két szív össze is ér.

Szenvedés véget is ér.

Hallgass meg, kedvesem:

Maradj örökre velem!

2008. Június 12.

Kín az úr

Fájdalom kardja szúr,

Kín hatalma igazi úr,

Nem menekülhetsz tőle,

Hisz együtt élsz vele!

Küzdelmed erős ugyan,

Harcolhatsz is bátran,

De a kínok nagyra nőnek,

Teher lesz sok embernek!

Vonulni karddal előre,

Gondolni minden szépre,

Hallgatni angyali szóra,

Hinni a szent akaratra!

Győzelemre vitted magad,

Gonosz újra csak tagad,

Hiába esel mindig is el,

Isten segít még újra fel!

2008. Június 13.

Finoman égő csók

Ajkaimon ég finoman a csókod,

Lágyan csendül az édes hangod,

Tekint rám a csillogó szemed,

Hozzám ér gyengéden a kezed!

Szépen ragyog a mosolyod,

Vidáman pirul az arcod,

Angyal vagy csak nekem,

Életet adom egyetlenem!

Szívem érted egyre ég,

Lelkemnek hiányzol rég,

Maradj örökre is velem,

Égessen a nagy szerelem!

2008. Június 14.

Szabad király

Ködbe borul a táj,

Jövő már nem fáj,

Szárnyalhat sirály,

Nincs szabad király!

Fosztott egy hatalom,

Romba dönt a fájdalom,

Hazug minden új vezér,

Egyben sincs nemes vér!

Népünket gyűlölet uralja,

Kínzó acélkard csak szúrja,

De szent akarat vérbe fojtja,

Nemzeti akarat is feltámasztja!

2008. Június 15.

Barátság fénye

Lánc nem szakadhat el.

Láng nem alhat még el,

Harc szelleme mégis él,

Barátság fénye nem fél!

Fájdalom kardja szívbe szúr,

Testben csak sötétség az úr,

Fényességet zárja előle el,

Reménységet rabolja tőle el!

Angyali kar emel újra fel,

Szent szózat sírja még el:

Gonoszság hada útra kel,

Pokol szolgája tör fel!

Isten erőre kap már újra,

Vezeti lelket győzelemre,

Tanítja is annak a hitére,

Szüksége van igazi társára!

2008. Június 16.

Angyal szólít

Angyal szólít magasból,

Soha ne térj le utadról,

Az út számodra helyes,

Lényedhez máris nemes!

Isten áldását érzem,

Célom máris értem,

Segítség az életem,

Fényes lesz a végzetem!

2008. Június 17.

Szívben a fény

Ajkad finoman csókol,

Lelked tüzesen lángol,

Szívemben a fényesség,

Testemben a nemesség!

Arcomon lágy mosoly,

Ne légy már komoly,

Nincs itt szomorúság,

Szemünkben a vidámság!

2008. Június 18.

Itt van…

Itt van a győzelem,

Szívemben a szerelem,

Egy nagy zászló lobog,

Lelkem nagyon boldog!

Angyal magasan repül,

Föld alant eltörpül,

Fényesen ragyog nap,

Szép lesz a holnap!

2008. július 27.

Győz a szerelem

Édes, jóságos istenem,

Oly boldog a szívem,

Tűzként ég a lelkem.

Kérem örökre kedvesem!

Most fáj a lelkem,

Nincs itt ő velem,

Dobog mégis a szívem,

Bátran győz a szerelem!

2008. Augusztus 17.

A Király esküje

Esküszöm, boldog lesz a népem,

Istenem, békés lesz a szívem!

Esküszöm, fent marad a nemzetem,

Jó atyám, kezedben az én lelkem!

Esküszöm, karddal védem földem,

Ó, uram, ezért folyjon a vérem!

Esküszöm, oltalmazom országom,

Jézusom, bölcsességed átadom!

2008. Augusztus 18.

Szerelem ragyog

Pislog a csillagos ég,

Szív nagy tűzként ég,

Fény messze árad szét,

Szereti még kedvesét!

Sokszor mondod el már:

Szívem sodorja az ár!

Hiába hiszed, édesem,

Hogy múlté a szerelem!

Nem múlt mégsem el,

Mindig is lángol fel,

Hidd csak bátran el,

Szerelem ragyog fel!

2008. Szeptember 12.

Szakadék szélén...

Szakadék szélén állok,

Isten szavára várok,

Bűntől sújt a mélybe,

Részesít kegyelembe!

Bűnöm húz egyre le,

Lelkem örök érdeme,

Karddal sújtson le,

Testem a bűnös terme.

Angyali szózat tör fel,

Szív ébredj már újra fel,

Bűn súlyát te törheted el,

Fényed már most útra kel!

Szikla szélén állok,

Igazság szavára várok,

Nézek a magasba fel,

Madárként repülök el!

2008. Szeptember 13.

Miért kell...

Miért kell másnak a gyűlölet,

Miért nincsen csak szeretet,

Miért kell másnak szívét törni,

Miért nem lehet már összerakni?

Miért kell háború a világnak,

Miért nincs békeség országnak,

Miért kell szenvedni az embernek,

Miért nem megértők más nemzetek?

2008. Szeptember 13.

Forrón szeretem

Hol egy szív dobban,

Ott örök láng lobban,

Tűz fényes útját látom,

Valóság ez, nem álom!

Hol egy lélek lángol,

Ott örök érzés táncol,

Érezni, forrón szeretem,

Egyetlen, örök kedvesem!

2008. Szeptember 14.

Szürke táj

Szürkeségben a táj,

Nem tudom, mi fáj,

Kín is mélyre szúr,

Szenvedés a nagy úr!

Kard suhog felettem,

Vértenger mellettem,

Síró gyermek mondja el:

Gonosz pusztulj végre el!

Hiába nyög sok ember,

Pokol szűnni nem mer,

Hiába van minden harc,

Porba hull a nemes arc!

Tervezhet is bárki más,

Soknak csak sírt megás,

Nagy már az ördög hatalma,

Nép ezt dönteni kicsi ma!

Nem tehet mást, jobbat,

Időre bízza a jutalmat,

Jön majd angyali kard,

Rosszat dönteni akard!

2008. Szeptember 15.

Elrepült madár

Elrepült egy kis madár,

Sodorja a kegyetlen ár,

Hiába száll minden fára,

Marad mindig egy magára!

Egyedül bolyong a világban,

Sír mindig is ő bánatában,

Fájdalma neki oly hatalmas,

Nem is bánja, ha jön a sas!

Sas karmai nyúlnak felé,

Kín hasít már újra belé,

Húsát marja, tépi szét,

Szívja már nemes életét!

Hiába marcangolja a szívét,

Angyal szólítja a lelkét:

Gyere velem fényes világra,

Nézz csak mosollyal hátra!

2008. Szeptember 16.

Ne múlj el

Tűzként lobog szívem,

Lángtól ragyog lelkem,

Szeret örökké kedvesem,

Ne múlj soha, szerelem!

Fényes szív csókol,

Míg te csak alszol,

Most szeretlek. Édesem,

Nem múlik el a szerelem!

2008. Szeptember 16.

Barát kell

Bármit tettél rég,

Bűn marcangol még,

Hiába mondtad el,

Bánat hagyjon el!

Súlytól lelked ég,

Megbocsát-e még,

Hallod-e szív szavát:

Te voltál egy barát!

Haragod ereje nagy,

Nyugodni nem hagy,

Hiába felejted el,

Emléke újra tör fel!

Angyali szózatra fel,

Bűnt töröld már el,

Hiába mondod, nem kell,

Embernek barát is kell!

2008. Szeptember 16.

Remény, fényes világ

Hol vagy bölcs magyar,

Néped szabadságot akar,

Nem küzdenek a jövőért,

Harc folyik hatalomért!

Emberi szív sajog a földért,

Nemzeti lélek lángol a honért,

Gyermeki hang sír az országért,

Angyali szózat szól a sorsért!

Hiába való a tett, hullik a nemzet,

Hiába minden szó, osztja csak a népet,

Hiába közös gondolat, csak hallgatnak,

Hiába bármily vezér, képzelik királynak!

Remény, csak egy fényes világ,

Könnyen törhet, mint egy faág,

Kérlek téged, teremtő isten:

Segíts már, a drága, jó nemzeten!

2008. Szeptember 17.

Tudnod kell...

Csókod most messzi álom,

Mégis ölelésedre vágyom,

Hangod hallgatva alszom,

Te vagy első gondolatom!

Tudnod kell. Hiányzol,

Álmom csak téged csókol,

Más számomra nincsen,

Csak te vagy, egyetlen!

Szívem érted dobban,

Lelkem neked lobban,

Érzed-e kis szerelmem,

Te vagy örökké nekem!

Nem engedlek soha el,

Bárki is venne még el,

Tedd meg, kedvesem:

Maradj örökre velem!

2008. szeptember 17.

Olyan szép

Szív oly boldog,

Lélek úgy lobog,

Érzések törnek fel,

Emlékek jönnek el!

Az élet olyan szép,

Mint egy messzi kép,

Bármerre is sodorja az ár,

Bátran megáll, mint a vár!

Gonosz csak rontaná a szépet,

Tépné szét a gyönyörű képet,

Senki nincs, aki engedi neki,

Semmi nincs, darabot téphet ki!

Angyali szózat hangzik:

Tudd, ördög sosem alszik,

Isten szent ereje veled,

Jöhet a rossz ellened!

Fény ragyogjon benned,

Sötétség féljen is tőled,

Ártalom kudarctól sír,

Sors keze szépet ír!

2008. Szeptember 19.

Árny és fény

Sötétség, zuhanás a végtelenben,

Fényesség, élet a reménységben,

Árny, félelem bármi rossztól,

Fény, bátorság minden jótól!

2008. Szeptember 20.

Sebes nép

Sebes már a nép,

Kín egyre csak tép.

Hallgass meg, vezér:

Folyik a hűséges vér!

Hiába szól ember szava,

Hangja némán elfojtva,

Hiába emeli kardját fel,

Hullik csakis a porba el!

Nincs itt soha nyugalom,

Nem is lesz szép hatalom,

Nincs már itt a rend igaz őre,

Nem utasít senkit a helyére!

Őseink hamvait szórják,

Atyáink tettét szidják,

Romba dőlt nemzetünk,

Segíts meg, édes istenünk!

2008. Szeptember 21.

Szép szerelem

Szerelem olyan szép,

Mint egy boldog kép,

Tüzel a kicsi szív,

Lélek messze hív!

Láng lobog neked,

Fény csak a tied.

Minden jó veled,

Kell is szeretned!

2008. Szeptember 21.

Lángolj

Egy leány szép álom,

Forró csókjára vágyom,

Melegen öleli testem,

Szépséges kedvesem!

Lágyan szól a hangja,

Szemeit fény beragyogja,

Szívéből jön a szerelem,

Lángolj értem, édesem!

2008. Szeptember 22.

Valaki emléke

Szenvedés a szívében,

Kín hasít a lelkében,

Zuhan sötétségen át,

Semmi fényt nem lát!

Üres térben robog el,

Visszanézni nem mer,

Életében volt ő ember,

Felejtette is örökre el!

Foszlány emlék a múltból,

Csak egy érzés valamiből,

Kép valamelyik napból,

Gondolat szép időkből!

Kérdezi most még:

Ki vagy mi vagyok?

Nem tudhatja még:

Én magad vagyok!

2008. Szeptember 23.

A halál szava

Elborít a vak homály,

Már minden akadály,

Sötétség vesz körül,

Fényesség elkerül!

Árnyak suhannak el.

Zuhanás ébreszt fel,

Nem menekülhetsz el,

Mi kacag mégis fel?

Hiába is kiáltasz fel,

Hangod fullad már el,

Úszol a sötét árban,

Sodródsz a halálban!

Fény jelenik neked,

Ilyen volt az életed,

Megosztom ma veled,

Hol van az örök helyed!

2008. Szeptember 24.

Lázban ég

Szívem dobog érted,

Lelkem lángol neked,

Álmodom csak veled,

Hiányzik a léted!

Forró csókra vágynék,

Ölelést is kérnék,

De nem vagy velem még,

Mindenem lázban ég!

2008. Szeptember 25.

Egyre lángol!

Tűz egyre csak lángol,

Vágy jobban csókol,

Simulsz csendesen,

Nézel szerelmesen!

2008. Szeptember 25.

Nincs ura

Érzésnek nincs ura,

Hiába olyan fura,

Ha test a testhez ér,

Idő máris véget ér!

Tart századokig,

Folyik ezredekig,

Csak két emberig,

Örök végtelenig!

2008. Szeptember 26.

Gonosz erő

Ködös homály fedi el,

Hiába is néz újra fel,

Lent a sötétségben él,

Fényességtől mindig fél!

Hatalma pusztító erő,

Tekintete tüzet nyerő,

Tettét föld sínyli meg,

Istenem, állítsd őt meg!

2008. Szeptember 28.

Feledd el

Hervad a sok virág,

Őszbe fordult világ,

Álom borul földre,

Halál természetre!

Holtak lelkei jönnek,

Emlékeik visszatérnek,

Emberek voltunk rég,

Tetteinket őrzik még!

Suhanó árnyak vagyunk,

Mégis megy az utunk,

Sors keze itt az úr,

Idővel szíven szúr!

Repült a pillanat el,

Életre már nem kel,

Kard örökre eltaszít,

Életed csak elveszít!

Leszel holtak árnya,

Idő örök szárnya,

Földi léted foszlik el,

Ember voltál, feledd el!

2008. Október 31.

Sötét halál

Sötét itt minden hely,

Itt a halál kehely,

Ha iszol belőle,

Mélyre süllyedsz le!

Nem lesz ott fényes,

Nincs ott semmi édes,

Mind oly vak,

Pokol a lak!

Ne igyál abból,

Higgy egy sugárból,

Ne add léted soha el,

Mert nem ember leszel!

2008. November 1.

Győzni kell

Sötétség távozz el,

Nap sugara tör fel,

Remény újra felkel,

Nemes föld ébredj fel!

Meddig alszol nép,

Kín csakis széttép,

Hol van a büszkeség,

Jó magyar keresztség?

Elveszett ősi tüzünk,

Létezésért is küzdünk,

Veszélyben a nemzetünk,

Mi csak sírva leülünk!

Talpra fel, jó ember,

Győz, ki harcolni mer,

Veszt. Ki gyáván fut el,

Vezér, támadj újra fel!

2008. November 10.

Király hangja

Háború hangjait hordozza a szél,

Bátor harcosok rohannak már szét,

Tudva, a szívét szúrhatja az acél,

Király hangja védi fényes nemzetét!

Holtak lelkei szállnak magasba fel,

Tetteit majd legendák mesélik el,

Hősies Katonák voltak már régen,

Most tündökölnek az örökös égen!

Könnyes szemmel néznek le ránk,

Síró gyermek kérdi: Hol a hazánk,

Nincs itt most a szép otthonunk,

Idegen kézben az országunk!

Te csakis reménykedj, jó magyar,

Ez a föld csakis téged takar,

Sors kegyetlen szavát hallod:

Népednek földjét visszakapod!

2008. November 11.

Távol vagy

Oly távol vagy tőlem,

De maradj itt velem,

Tied az egész szívem,

Neked adom életem!

Boldogan tekintesz rám,

Maradj örökre vidám,

Hallgasd őrző lelkem:

Szeretlek kedvesem!

2008. November 15.

Kis idő

Szomorú a szívem,

Tőled kell mennem,

Itt hagyom életem,

Tied itt mindenem!

Búcsúznék kis időre,

Gondolnék sok szépre,

Élnék sok reményben,

Hinnék egy jó fényben!

Ígérem, visszatérek,

Addig egyet kérek,

Ne felejtsed el:

Nem adhatod fel!

2008. November 16.

Suttogó árny

Hullnak a levelek a fáról,

Szakad a szív minden ágról,

Fájdalom sír surranó árnyról,

Suttog a kegyetlen halálról!

Jeges tekintete némán halad,

Forró lélek gyáván elszalad,

Nyomában fagyos táj marad,

Múltból a szép emlék megragad!

Útjából kiút már nincsen,

Menekülni is csak szégyen,

Reményt kell csak éltetni,

Fényességben örökké hinni!

Hit csak egy kicsi fény,

Lelked szenvedő lény,

Sors keze tőrként szúr,

Halálos fagy az úr!

2008. November 17.

Add ki

Szív egyet dobban,

Tűz nagyot lobban,

Vágy forr egyre fel,

Add ki, amit érzel!

Ne fojtsd többé el,

Nyisd a szemed fel,

Lelked is szabadítsd fel,

Mondj csak mindent el!

2008. November 17.

Fagyos hívás

Jeges egyetlen szív,

Fagyos tekintet hív,

Komor érzés fog el,

Érzelmet feledd el!

Hová is viszel már,

Hiszen sodor az ár,

Sötétség itt talál,

Jön érted a halál!

2008. November 18.

Tüzes szív

Tüzes szív ég bennem,

Szikra lobban nekem,

Maradj örökre velem,

Szépséges kedvesem!

Forró csókod éget,

Érzem ölelésed,

Adjál is jó kedvet,

Boldog az életed!

Messze is vagy tőlem,

Sír érted a lelkem,

Mégis hajt a vágyam,

Ajkaid csókolhassam!

Álomban őrizlek,

Távolban ölellek,

Közelben láthatlak,

Valóban vágylak!

2008. November 19.

Kereső szív

Merre vagy most, édesem,

Keres téged a szívem,

Hol ragyog a csillagod,

Nézném a szép mosolyod!

Lelkemnek hiányzol,

Tudom, te is fázol,

Gyere csak velem,

Te vagy az életem!

2008. November 20.

Atyához

Mondd már istenem:

Merre kell mennem,

Mit ér az én szívem,

Mit hoz még az életem?

Mutasd meg értelmem,

Vezess mindig engem,

Vésd lelkembe értékem,

Kezedbe adom a létem!

2008. November 21.

Itt vagyok

Hol vagy most, jó barátom,

Miért hagynád el a szívem,

Tudod, hol jár gondolatom,

Érdekel, mi történik velem?

Itt vagyok távol neked,

Bennem él örök lelked,

Gondolom, boldog a lényed,

Hiszem, nemes az életed!

2008. November 23.

Magasba fel

Harcol minden ember,

Kardot magasba fel,

Hullik, aki nem mer,

Gyáva nyúl fut el!

Föld is ázik a vértől,

Vért nehéz a fegyvertől,

Hősök jönnek a csatába,

Rohannak egy halálba!

Lelkük boldog fent,

Testük porlad lent,

Néznek ránk büszkén,

Népért haltam meg, én!

2008. November 24.

Te vagy a remény

Egy csillag ragyog az égen,

Fénye sugárzik rám szépen,

Te vagy ott a remény fent,

Én az éltető sugár itt lent!

Távolság nagy ugyan,

Mégis egy szív dobban,

A szikra lángra lobban,

Szeretlek, egyre jobban!

Kit is szerethetnék,

Kit is ölelhetnék?

Nem másé a lelkem,

Csakis tied, szerelmem!

2008. November 26.

Mosoly csillan

Ha mosoly csillan arcodon,

Vidulsz minden boldogságon.

Ha sírnak a szép szemeid,

Hullnak szomorú könnyeid!

Szépséged számomra nagy,

Tudom, szerelmes is vagy,

Szeress hát örökké engem,

Légy mindig csakis velem!

2008. November 27.

Angyali hír

Hajdanán angyal jött el,

Hírt hozott szívünkbe el:

Dávid házából született,

Akit isten jézusnak nevezett!

A megváltó földre ért,

Tett csodát csak jóért,

Ma is szívünkben ő él,

Hangját hordja a szél!

Tanított sok dologra,

Hallgass csakis a jóra:

Lelked útja hosszú még,

Lásd, merre a fényesség!

2008. December 7.

Újra látom

Látod-e, barátom,

Ragyog a csillagom,

Szívemben egy álom,

Kezem neked adom!

Merre repül a madár,

Hová sodor a nagy ár,

Nyugalom van-e benned.

Sérül-e hatalmas lelked?

Mindezt nem tudhatom,

Könnyesen nem láthatom,

Szomorú minden órám,

Sosem gondolhatsz rám!

Sötétség hatalmas árny,

Barát csak egy szárny,

Ha csak egyik eltörik,

Lény zuhanva esik!

Remény mégis él,

Erre sodor a szél,

Fényt újra látom,

Te vagy a barátom!

2008. December 8.

Vak tűz

Napfény szépen ragyog,

Mégis szomorú vagyok,

Hiányod szívemben sajog,

Már könnyezem, sírok!

Hiányzik valami nekem,

Valamiért kiált a szívem,

Nem értem minden szavát,

Mégis hallom ordító hangját!

Hiába szóltál nekem,

Nem tehettem semmit érte,

Hiába volt sokat velem,

Mindig kín gyötörte!

Talán már értem,

Hogy mért tettem,

Már tudom, nem helyes,

Ha egy barát vakon tüzes!

2009. Január 15.

Az ébredés

Nap erősen ragyog fel,

Természet, kelj fel,

Álmodban fagyos a táj,

Szívekben ez még fáj!

Ébredj fel szép tavasz,

Űzd a telet, mely ravasz,

Nyomában a hó födte rét,

Jég borítja minden szívét!

Meddig alszol még?

Téged várunk rég,

Kérünk, adj hitet,

Éltess reménységet!

Hiszünk benned,

Közel az ébredésed,

Szívünket öröm tölti el,

Természet újra felkel!

2009. Január 19.